Robin Hood szerepét ezúttal – a tudományos diskurzust a digitális újságírás módszereivel fellendíteni szándékozó OWNIsciences cikkírója (pontosabban: blogolója) szerint – az Internet Archive (IA), illetve annak felhasználói játsszák, akik a Google által beszkennelt műveket feltöltik az archívum által kínált webtárhelyre, s béklyóiktól megfosztva, azaz korlátozások nélkül, különböző formátumokban teszik szabadon hozzáférhetővé azokat. Mindez egyben a Google által megfogalmazott felhasználási feltételek ötletes kitrükközését is jelenti: az IA nem automatikus lekérdezés, hanem felhasználóinak önkéntes közreműködése révén gyűjti egybe a letöltésre kínált műveket, amelyeket egyszersmind megfoszt a Google digitális vízjelétől, amely – Robin Hoodjaink felfogásában– jogilag amúgy is értelmezhetetlen egy elviekben közkinccsé (public domain) tett kiadvány esetén.
Az IA felhasználói által “felszabadított” művek eztán tehát akár kereskedelmi célból is “újrahasznosíthatók”. És további jótétemény, hogy olyan művekhez is hozzáférhetünk, amelyeket a Google az európai IP-címről érkezőknek egyelőre nem tesz elérhetővé. Egy példa: : “Charles Darwin’s Works” 1896-ból.
Der Systemdenker 
One thought on “A Google Books esete Robin Hooddal”