Egy új, pontosabban új értelmet nyerő fogalommal szöszölnek újabban az információs szakik világszerte. Ez a kurátor (angolul: curator, franciául: curateur), avagy a kurátorság (curation), amelyben egyesek a Web megújulását ünneplik, erről tanúskodik legalábbis az ez év február elején Párizsban megrendezett konferencia címe: “La curation, avenir du web?” (“A kurátorság – a web jövője?”). Mások szkeptikusak, és úgy érvelnek, nincs új a nap alatt: a három (web)kurátorsággal kapcsolatban emlegetett webes szolgáltatás (Paper.li, Scoop.it és Pearl Trees) közül az egyik (az utóbbi) nem is olyan új, másrészt az információkat eddig is szűrtük, válogattuk, egymás figyelmébe ajánlottuk, más szóval lájkoltunk, blogbejegyzéseket írtunk, kommenteltünk, RSS feedeltünk hasonlóképpen, ahogy a webkurátorok, akik esetleg mindezeket az említett spéci oldalakon követik el, valamint más nevekkel illetik. A kurátorság ugyanis nagyjából arról szól, hogy tematikus gyűjteményeket hozunk létre, pontosabban összegyűjtjük az érdeklődésünkre számot tartó témába vágó információkat, szűrjük, szelektáljuk őket, majd megosztjuk másokkal. (Lásd a lenti videót!) Kérdés azonban, hogy mennyire kerekedik felül a mennyiségi szempont a minőségin. Nem járunk-e úgy, mint amikor egy túl általános témában keresgélve nem találjuk a valóban releváns, pontos információt?
A legfontosabb probléma tehát, ami a kurátorkodással kapcsolatban felmerül, hogy félő, több redundanciát, zajt termel, mint amennyivel megkönnyíti az információkhoz való hozzáférést. A megosztandó, rendszerezendő tartalmakat pedig valakiknek továbbra is létre kell hozniuk ugyebár…
(A kurátor szó jelentésváltozását Lorcan Dempsey tavaly (2010) júliusában regisztrálta egy blogbejegyzésében.)
Der Systemdenker 