Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

Lib-Value – weboldal a’ könyvtárak hasznárul

A 126 tagkönyvtárat magába tömörítő amerikai Tudományos Könyvtárak Szövetsége (Association of Research Libraries – ARL) még 2009 decemberében, a gazdasági megszorítások teremtette új helyzettől is ösztökélve indította el azt a projektet, amely a könyvtári tevékenység költség-haszon típusú elemzésén túl arra vállalkozik, hogy különböző módszerek és eszközök kifejlesztése és tesztelése révén segítse a kollégákat a költséghatékony szolgáltatások és  megtérülő befektetésnek ígérkező termékek kiválasztásában. A három évesre szánt, így várhatóan 2012-ben záruló projekt tavaly év végén elindított weboldalán elérhető egy bibliográfiai adatbázis, amelyben az előbbiekben megfogalmazott célok megvalósításához lelhetünk hasznos segédleteket. Az adatbázisban a témával foglalkozó könyvek leírásai mellett folyóiratcikkeket, konferenciaelőadások anyagait, vonatkozó weboldalak linkjeit stb. találjuk.

A projekt második fázisában véghez vitt felmérés nyolc ország nyolc felsőoktatási könyvtárában vizsgálta a befektetett pénzösszegek megtérülését. Ahogy kiderült, az egy pénzegységre jutó megtérülés 15,54:1 és 0,64:1 között mozog. Nyolc országból hatban nagyobb, mint 1:1. A felmérésről beszámoló cikk itt elérhető.

Hírdetés

Megjelenési év a forradalmi naptár szerint

Egyeseknek talán kézenfekvő a megoldás, jómagam ugyanakkor úgy gondoltam, hogy minekutána hirtelenjében nem találtam a magyarországi nyomdászattörténeti munkákban s egyéb segédletekben erre utalást, és az interneten is hiába kutakodtam, valamint – nem utolsósorban – a szakértő kollégáktól se kaptam a kérdésre választ, talán nem fölösleges, ha e helyütt megemlékezem a problémáról, hátha akadnak még, akik belefutnak.

Egy francia könyv címlapján találtam a megjelenési évet ebben a formában feltüntetve: an X (1802). Hogy ez mit jelent? Az 1793-as esztendő, pontosabban 1792. szeptember 22-e, a köztársaság kikiáltásának napja az új, forradalmi időszámítás kezdete. A forradalmi naptár 1805-ig érvényben volt, így az ebben az időszakban Franciaországban megjelenő kiadványokon a megjelenés évét ilyesformán is jelölhetik. A naptár csak Franciahonban volt használatos, így a “gyengébbek kedvéért” a keresztény  időszámítás szerinti évszámot is feltüntették.

Abrégé

L’année 1793 (plus précisément le 22 septembre 1792) était le début de la nouvelle ère révolutionnaire en France (“l’ère des Français”), c’est pourquoi on trouve dans des livres anciens publiés en France des dates d’édition dans cette forme: an X (1802)
Naturellement, cela concerne notamment les livres édités en France à la fin du 18e siècle et au début du 19e siècle.

A BnF a Binget választja

E híradás, amely arról tudósít, hogy a Francia Nemzeti Könyvtár (BnF) a Bing keresővel indexelteti digitális gyűjteményét, a Gallicát, némileg kapcsolódik az előző blogbejegyzéshez, mivel rávilágít, milyen aggályok vetődnek fel a Google hatalmas könyvszkennelési projektje kapcsán.

Jelesül arról van szó, hogy a BnF és a – Binget tulajdonló/fejlesztő – Microsoft közötti szerződés nem tartalmazza azt a kizárólagossági kritériumot, amelyet a Google belefogalmaz a könyvtárakkal kötött kontraktusaiba. E szerződés alapján tehát a BnF ugyanúgy bevonhat más keresőmotorokat gyűjteménye indexálásába, ahogy a Microsoft is köthet hasonló értelmű szerződéseket további könyvtárakkal. A Google ezzel szemben a kiadványok szkenneléséért “cserébe” elvárja, szerződésileg kiköti, hogy az illető könyvtár nem indexeltetheti gyűjteményét más keresőmotorokkal. E szerződéstípus kritikusai szerint a cég ezáltal egyfelől gátolja az információkhoz való szabad hozzáférést, másfelől nem egészen tisztességes módon jut előnyökhöz a konkurenciával szemben.

A BnF és a Microsoft együttműködése mindazonáltal felvet egy igen fontos kérdést: vajon akkor is ragaszkodik a Google az említett kikötéshez, ha emiatt olyan jelentős digitális gyűjteményekről kell lemondania, mint amilyen a Gallica?

A Google Books esete Robin Hooddal

Robin Hood szerepét ezúttal – a tudományos diskurzust a digitális újságírás módszereivel fellendíteni szándékozó OWNIsciences cikkírója (pontosabban: blogolója) szerint – az Internet Archive (IA), illetve annak felhasználói játsszák, akik a Google által beszkennelt műveket feltöltik az archívum által kínált webtárhelyre, s béklyóiktól megfosztva, azaz korlátozások nélkül, különböző formátumokban teszik szabadon hozzáférhetővé azokat. Mindez egyben a Google által megfogalmazott  felhasználási feltételek ötletes kitrükközését is jelenti: az IA nem automatikus lekérdezés, hanem felhasználóinak önkéntes közreműködése révén gyűjti egybe a letöltésre kínált műveket, amelyeket egyszersmind megfoszt a Google digitális vízjelétől, amely – Robin Hoodjaink felfogásában– jogilag amúgy is értelmezhetetlen egy elviekben közkinccsé (public domain) tett kiadvány esetén.

Az IA felhasználói által “felszabadított” művek eztán tehát akár kereskedelmi célból is “újrahasznosíthatók”. És további jótétemény, hogy olyan művekhez is hozzáférhetünk, amelyeket a Google az európai IP-címről érkezőknek egyelőre nem tesz elérhetővé. Egy példa: : “Charles Darwin’s Works” 1896-ból.

David Simonsen és az 1925-ös Jeruzsálemi Ki-Kicsoda

A Dán Királyi Könyvtár 2009-ben tette digitális formában elérhetővé David Simonsen kéziratgyűjteményét, amely 1932-ben, a tudós  rabbi halálát követően került az intézmény tulajdonába.

A mintegy 20 országból származó, 193 kötetnyi, 26 ezer oldalnyi digitalizált kéziratanyag megjelenítése lapozható (vigyázat: jó irányba lapozzunk!), felnagyítható, mondhatni: kézreálló formában történik. A gyűjtemény nagyrészt halachikus szövegeket, Talmud-részleteket tartalmaz, valamint megtalálható benne az egyetlen Dániában fellelhető – feltehetően 12. századi – geniza-töredék. (Ha már geniza, hadd hívjam fel a figyelmet a Friedberg Genizah Project-re, amelynek célja a genizákból előkerült kéziratok, töredékek komputeres feldolgozása: digitalizálása, bibliográfiai leírása, online katalógusba gyűjtése és kereshetővé tétele a projekt honlapjáról elérhető interfészen keresztül.)

A könyvtár honlapja rövid életrajzi ismertetőjében idézi Simonsennek, az egykori dán főrabbinak, nem mellesleg a Koppenhágai Egyetem professzorának egy 1925-ös keltezésű levelét, amelyet az éppen Közel-Keletre elutazni szándékozó koppenhágai orvosnak, Louis Frænkelnek írt. A levélben a rabbi felsorolja azoknak a jeruzsálemi ismerőseinek a neveit, akiket – vélekedése szerint – Frænkelnek érdemes lesz jeruzsálemi tartózkodása alatt felkeresnie. E levélről fogalmaz úgy az ismertető szerzője, hogy akár nevezhetnénk az ”1925-ös Jeruzsálemi Ki-Kicsodának”.

(A kéziratok után egyébként David Simonsen leveleit is digitalizálják. A projektek megvalósítását két magánszemély, Harry és Annette Rosenberg szponzorálta.)

Megérkezett a kétszázmilliomodik rekord a WorldCat-be

A nemzetközi online katalógus fennállásának 39-ik évfordulóját ünnepelte augusztus 26-án, egy nappal később pedig megérkezett a kétszázmilliomodik rekord, amelyet a Francia Nemzeti Könyvtár töltött fel a rendszerbe. A WorldCat történetéről, gyarapodásáról bővebben a forráshírben olvashatnak.

19. századi SMS

A Guardian beszámol a British Library (BL) új kiállításáról, amely az angol nyelv 1500 éves történetét mutatja be az angolszász rúnáktól Swift, az angol nyelv védelmére hivatott intézmény (vö. Académie Française) felállítását szorgalmazó felhívásán keresztül egy a Viktoriánus időkből származó pamfletig, amely az alsó-középosztálybeli olvasóinak azt javasolja, hogy a társadalmi felemelkedés érdekében felejtsék el ama rossz szokásukat, hogy a szavak elején nem ejtik a ‘h’ hangot. A cikkből kiderül, hogy a pamflet szerzője ugyanakkor pl. a “hospital” szó esetében nem javasolja a kezdő mássalhangzó elhagyását. A BL megszólaltatott szociolingvista szakértője szerint annak ellenére ejtjük ezt a szót a mai módon, hogy a 19. század előtt még néma volt a ‘h’, később azonban egy jókora füles volt a jutalma annak, aki ki merte ejteni.

Az érdekességek között említendő egy 1867-es kiadású mű (“Gleanings From the Harvest-Fields of Literature”), az ebben található egyik költeményben Charles C. Bombaugh a következő, SMS-be illő rövidítésekkel él: “He says he loves U 2 X S,/ U R virtuous and Y’s,/ In X L N C U X L/ All others in his i’s.” Ejtsd: “He says he loves you to excess / You are virtuous and wise, / In excellence you excel / All others in his eyes”.

(A hír forrása.)

A nürnbergi törvények eredeti példányai az amerikai Nemzeti Levéltárban

Az 1935-ös antiszemita törvények eredetijeit George S. Patton tábornok szerezte meg és juttatta el a Huntington Könyvtár számára jogilag némileg kifogásolható módon, megszegve a német területek megszállására vonatkozó rendelkezéseket. A két példány, amelyek közül az egyik Hitler aláírását is magán viseli, a Washington Post híradása szerint átkerül az amerikai Nemzeti Levéltárba, ahol egyébiránt a nürnbergi per anyagának jelentős részét is őrzik. Ez a törvény első oldala a Wikipedia archívumából.

Digitális gyermekkönyvtárak: egy francia és egy nemzetközi

A franciát, amely a 8-12 évesek korosztályát célozta meg, nem akármely intézmény, maga a Bibliothèque nationale de France üzemelteti, ehhez mérten ötletes és ízléses.

La Bibliothèque Numérique des Enfants

Az “olvasóterem” mellett találunk itt “ritka könyvek tárát”, egy – a gyermekolvasót Artúr király legendájával és az Indiáról tudni érdemes érdekességekkel játékosan megismertető – “csodakamrát” (cabinet de curiosités-t) és virtuális játszóházat is, ahol többek között megírhatjuk és illusztrálhatjuk a saját mesénket, vagy ha úgy tetszik, készíthetünk egy “régimódi” térképet .

A különböző nyelvű gyerekkönyvekben gazdag vállalkozás, az International Children’s Digital Library a hasonló nevű non-profit alapítvány kezdeményezése. Magyar könyvből egyelőre 15-öt találunk itt. Érdekessége, hogy a számos keresési szempont között megtalálhatjuk a könyv formai megjelenésére vonatkozókat is, így például kereshetünk a borító színe alapján. Ezek a kék és zöld borítójú könyvek.